Volt egy fiú s egy lány,egy házban laktak,.Naponta elmentek egymás mellett,még egy szép májusi napon "meglátták"egymást.Minden alkalommal mikkor "véletlenül" találkoztak mindkettőjük szíve a torkukban dobogott,s igyekeztek úgy tenni a dolgukat,hogy össze fussanak,s ez naponta többször is így történt.Telt múlt az idő s a fiú azt vette észre,hogy lány nem igazán szeretné ha tovább lépne erről a szintről a kapcsolatuk.Ha közeledni próbált hozzá,a lány elhárította a közeledését, s "mint a csiga bemenekült a házába.".A fiú,nem volt erőszakos,így nem erőltette a dolgot tovább ,de a szerelme nem hunyt ki.Aztán egy (számára) szomorú napon észre vette a lányt egy másik fiúval,össze szorult a szíve,de elhessegette a féltékenység dühét magától,s úgy gondolta ha most boldog a lány akkor megpróbál együtt örülni vele.Telt múlt az idő a fiú szerelme szereteté szelídült ,a lánnyal nem találkoztak csak néha-néha s akkor is csak pár rövidke mondatot váltottak.
A fiú telefonja egy napon megcsörrent a lány hívta(a fiú szíve ismét a torkában dobogott s össze szorult a gyomra)találkozót kért,a fiú boldogan bele egyezett.Együtt ebédeltek s közben beszélgetek,utána sétáltak egy nagyot ,majd felmentek a lányhoz,úgy döntöttek megnéznek egy filmet...közben beszélgettek egyre inkább nem a filmre figyeltek,ültek egymás mellet a kanapén,majd végig nyúltak rajta ,kedvesen civódtak s a fiú szerette volna megcsókolni a lányt,de az elfordította minden alkalommal a fejét s szorosra zárta a száját,ugyan akkor szorosan a fiúhoz bujt élvezte annak közelségét.A fiú nem vesztette el a türelmét s most megpróbált úrrá lenni a helyzeten,ismét beszélgetni kezdtek,s a lány lassan feloldódott ...elmondta ,hogy Ő szereti a fiút s örömet okoz Neki minden pillanat mikkor vele lehet,de nem akar "komolyabb" kapcsolatot vele,mert fél attól,,ha nem úgy alakulnak a dolgok,ahogy szeretné,akkor a fiú meg utálja s így elveszti teljesen őt.
A fiú ahogy hallgatta a lányt eltört valami benne...csalódott volt s nem értette,hogy lehet ennyire kishitű a másik ,s nem bízik benne még most sem ilyen hosszú idő után sem.Hiszen Ő már bizonyította hűségét s szeretetét.Most már nem próbálta megcsókolni a lányt,s már nem akart szeretkezni vele,mert érezte rajta nem önként adná neki magát.S így olyan volna mintha az eddigi érzéseit a sárba dobná.Fel kelt lány mellöl s szép lassan elköszönt búcsúzóul arcon csókolta s szomorúan elindult haza az éjszakában,s arcán végig futó könnyek közt ,úgy döntött lezárja élete e szakaszát,s most már elkezdi élni a "saját" életét.