Szeretném ha szeretnél,
ha mindig velem lennél
reggelente velem ébrednél
csókoddal keltegetnél.
szenvedélyeddel darabokra szednél,
szereteteddel ,minden újra a helyére tennél,.
mindig valami újjal meglepnél,
még élek ,szeretnél.....
Szólj hozzá!
Írtál nekem...olvasni volt keserves,
..jó ember vagy művelt kedves,
ki megérdemel,magadnak olyat keres.
Mond nekem,rossz vagy,ellenszenves,
aljas,gonosz s nem egyenes,
de kérlek,szeress!
írtam neked verset,olyat mi kedves,
,s van mely keserves,
..csak egyet kérek,szeress!
Álomból bódultan ébredek,szemem könnyes
a könnyektől párnám nedves,
ajkam két szót némán rebeg,kérlek szeress...!
Szólj hozzá!
Szeretnélek elfelejteni,
lelkem mélyére elrejteni.
Itt vagy a szívemben, nincs mit tenni,
a könnyeimben is téged lehet fellelni,
Becsukom a szemem, várlak...
..meg pillantalak..,felém melegség árad,
szeretetem,egy folyó,mely soha ki nem szárad.
Mosolyodtól, medréből kilépve néha-néha megárad.
Nem akarlak elfelejteni!
Szeretnék kérni,
bízom benned, merek remélni,
válaszodtól sem kell félni.
Találkozót szeretnék...egy párat,
Viszek Neked rózsát , nem egy szálat,
hogy velük elvarázsolhassalak,százat.
hidd el,Neked ez semmi kép nem árthat.
Szólj hozzá!
Szerelmes a Hold a Nap-ba,
bár tudja, soha meg nem kaphatja.
Álmában mégis a karjaiban tartja,
s lágyan, forrón csókolgatja.
Szerelmes a Hold a Nap-ba,
bár a távolság súlyát, fel sem fogja,
szerelmét minden hajnalban, csendben siratja,
könnyét harmatként, szomorúfűzre hullajtja.
A fűz, a széllel együtt dalolja,
s világ megtudja,
a Hold könnyét, miért folyatja...
Reménytelen szerelmét siratja!
A Nap-ot ez zavarja,
hiszen a Hold nem a rabja.
A Hold szereti, csak Őt akarja,
S a Napot ez mélyen meghatja.
Itt a reggel, a Hold-nak véget ér útja,
Szerelmes a Hold, s ezt a Nap is jól tudja.
Meleg fényével, szomorúságát oldja,
a Hold felejti, ha volt is gondja.
Jő az est,a Hold, tekintetével a Nap-ot kutatja,
fénylő ezüst mosolyával, búcsúztatja.
szerelmét évezredek óta, fel nem adja,
bár tudja, a Nap-ot soha meg nem kaphatja!
Szólj hozzá!
Veled hosszan csevegni,
vidáman nevetgélni.
Szemedbe mélyen, percekig nézni,
szádról, csókot csenni.
Karcsú nyakad puhán, számmal megérinteni.
Melleidet, csókokkal körbe ölelni.
Izzó csókjaimmal, lágy öled feltüzelni.
Veled, önfeledten szeretkezni,
s ha elfáradunk, kicsit pihenve újra meg újra kezdeni.
Órákig egymásnak, örömet szerezni,
majd elpilledve, Téged átölelni.
Összebújva, beszélgetve, elpihenni.
Reggel Veled ébredni.
Hiszem, már csak ezért is érdemes élni!
Szólj hozzá!
Gyere kedves, sétáljunk egyet,
kérlek, szánj rám néhány percet.
Tudnod kell, ki itt áll melletted, mit érezhet.
Veled lehetek,
Gyorsan repülnek a percek,
élvezem a helyzetet,mert szemedbe nézhetek
Nem tiszta még az érzelem,
ha nem vagy itt, hiányzol, de nem szégyellem.
Lényed, magam mellé képzelem.
Veled vagyok, s ez jó nekem.
Mosolyod, kellemes érzéssel tölti fel lelkem.
Magasban szárnyal, a kedvem.
Nézem a szád, melyről a szó elreppen,
róla csókot lopni volna kedvem, lágyan, s kicsit hevesen.
E pillanatban, szívem aprókat dobbanva,picit megretten.
S most, mond el, Te mit érzel..
Kérlek, bánj velem lágy puha, meleg kézzel,
ne törd össze szívem,durva,hideg puszta ténnyel.
Szólj hozzá!
Az est veled nevetett,
szépre, vidámra sikeredett.
A szemed huncutul kerekedett,
ez bizony nagyon jól áll neked!
S ha Kern volt színen éppen
nevetünk is minden színképen
Rád néztem, arcod mosolyban úszott szépen,
s ez marad meg minden emlékképen.
Késő lett, a szemed is veled nevetett,
fáradság szelétől, rá az álmosság pora heveredett,
még szenderegve is,ily képen tett.
Nézni… jól esett.
Az est veled szép lett, úgy érzem.
Te ezt megköszönted szépen.
Ezt nem is reméltem,
most e versben köszönöm meg neked nagyon szépen!
Szólj hozzá!
El akarlak engedni,
most is hallom a hangod,önfeledten nevetni.
Szeretném mosolyod,az emlékezés fátylával elfedni.
Nem tudok még mást szeretni,
még most is hallom a hangod nevetni.
Én még most,nem tudok ilyet tenni.
Hiába igyekszem mosolyod elfedni,
az idő szele a fátylat fellebbenti..
... nem is akarlak téged feledni..
Belül a szívemben foglak őrizni,
talán így eltudlak engedni.
az idő,sebem segíti behegedni.
S ha az idő szele majd a fátylat újra fellebbenti,
már nem fogok fájdalmasan rajtad merengeni.
Szépen, csendben,csak Rád emlékezni.
még mindig szeretlek, meg nem bántam,
végre mélyen magamba láttam...
..s ettől a világhoz egész másképp álltam.
Azt hiszem, ettől jobb emberé váltam!
Szólj hozzá!
Álmomban repültem,felébredtem,
leestem,szárny szegetten,
de felkelek, ahogy mindig is tettem
A sárba, most itt vagyok ősze törten,
Kicsit meg gyötörten.
Túl leszek rajta, biztosan nem könnyen.
Ígéreteimet, mindig megtartom,
ezt soha vissza nem kapom.
De már megszokom...
Hiszékenységem miatt nem is gyanakszom,
s utána még csak nem is haragszom.
Ezt is csak úgy mondom, s ez nem a panaszom.
De magam el nem hagyom,
kicsit rossz a napom.
A vidámságom el nem dobom..
..s ettől jó lesz a napom,
a barátságot meghagyom,
Hiszem, hogy tőled is megkapom.
Szólj hozzá!
Egy sem olyan, mint Ő,
a mosolya magaslatokba repítő.
Imádom, mikkor szája szavakat sző.
A jó kedv mindig vele jő
lénye csodálatosan szédítő.
Tettre késztet Ő.
Ha magával ragad,
eláll a szavad.
Menned kell, ha nem is akartad.
Hatására rímbe szedem a szavakat,
s nem kell hozzá nagy akarat,
S, tőlük mások a szava is elakad.
Nem, nem, Ő adta a versíráshoz a tudást,
de személye tett rám nagy hatást.
Ért tőle egy kis varázs, s nem tett semmi mást.
Ő az Én múzsám,
így van ez, bizony ám..
Büszke vagyok rá, nagyon ám!
Szólj hozzá!
Találkoztunk, az idő sebesen pereg,
Szívem, mint kézben tartott riadt madár, remeg.
Esik az eső, csepereg, néha meg-megered,
még is gyönyörű a nap, mert találkoztam veled.
Ülök, az asztalnál sok szépet mondok Neked,
S látom a mosolygó arcod, s csillogó szemed.
Kávézunk, s csevegünk,
s nem nagyon van ebből elegünk.
S közben hosszasan szemezünk,
néha halkan nevetünk.
Hallgatlak csendben,
s látom tűz lobog a szemedben.
Boldog vagyok, itt vagy velem,
talán most nem is kell több Nekem.
Szavaid szólnak szépen, nem hevesen, de kedvesen,
érzem, bizalmat még Tőled nem kaptam kedvesem.
Kérlek, adj nekem bizalmat,
ha valaha visszaélek vele, ne ismerj irgalmat.
Köszönöm neked, ezt a pár szép órát,
most kicsit a boldogság vezette a költő tollát.
Szólj hozzá!
Ülök a széken, potyog a könnyem,
a versem, nem írom most könnyen
Ülök összegyűrten…
..tán megőrültem..?
Fáj itt belül őrülten!
S, egyre folyik könnyem,
ezt a súlyt nem hordom könnyen.
Nem, nem, meg nem őrültem..
..csak szeretlek szörnyen.
Fáj itt belül őrülten!
Segíts, hogy ne folyón a könnyem,
s tudom, ez nem kerül sokba szörnyen.
Egy szóval is meg tudod tenni könnyen.
s még szeretni sem kell, csak kicsit, s nem szörnyen,
S láss csodát, meg áll a könnyem!
Ígérem, ha már nem folyik a könnyem,
a versem, nem lesz szomorú ily szörnyen.
A papíron szalad majd tollam könnyen,
s vidám perceket okozok, Neked bőven.
Arcodra a mosolyt sűrűn kapod Tőlem.
Szólj hozzá!
Nézem a szemed,
érzem, szívem eltolja a kezed,
pedig Ő sok szépet mondhatna Neked.
Eszem mondja, nem teheted,
így könnyen elveszítheted.
Kinek mondjam el, ha nem Neked,
hiszen meg, csak Te értheted.
Nézem a szemed..
benne látom a lelked.
Kérem a kezed,
engedd, had szálljak veled.
Ne mond, hogy nem teheted,
egy szó, s talán kimondani sem nehéz Neked,
s szállhatok veled.
Nézem a szemed, szeretnék vele látni..
álmodban utadon melletted járni.
A jót meglátni..
s minden rosszat kizárni,
tettem soha meg nem bánni.
Nem akarlak kalitkába zárni,
veled szeretnék szállni.
Virágos réten leszállni,
pihegve kicsi várni..
Út porát lerázni,
Szívem kitárni,
s Téged karomba zárni.
1 komment
Te vagy a napom,
a fényt tőled kapom,
mint a hold, fényedben mártózom.
Jaj de mi lesz, ha nem lesz napom,
a fényt már nem kapom,
örök lesz az alkonyom..
Most még rímeket kergetek
ihletet belőled meritek,
a papira betűket kerítek.
Ha fényed nem ér, utam sötétben folytatom,
emléked vezet utamon,
s fényedet kutatom.
Lényed érződik, minden gondolatomon
látszik a sorokon,
s ott marad örökre a papírlapokon.
Feledni Téged nincs okom,
ezt megtenni nem tudom,
s nem is akarom!
Szólj hozzá! · 1 trackback
Ildikó, Ildikó...
Kimondani is jó!
Neved jelentése harcias,
de Én tudom nem vagy az.
Ma van napja nevednek,
megtudod, mennyien szeretnek.
Kapod a sok virágot,
s bonthatod ajándékod.
Gondolatban nálad járok
s viszem a virágot..
Kezedbe adom ajándékod
s örömöd lesz Nekem ajándékod!
Sajnos nem vagyok ott veled,
így virágot képzeletben adhatok Neked
De türelmes vagyok s kivárok..
s Boldog Névnapot kívánok!
Szólj hozzá!
Ma reggel mikkor felkeltem,
egy gondolat ébredezett bennem.
Naptár felé fordult a kezem,
egy néven akadt meg a szemem.
Ő az ki zsákba hozza a meleget,
bár néha nem eleget.
Igen, ma József nap van,
Tőle segítséget sokat kaptam.
Néha szó tüzes vitákban csattant,
barátságunk ettől el nem pattant!
Ma e napon összegyűlünk,
kicsit ünneplünk.
Iszogatunk, beszélgetünk..
József, névnapodon szívből köszöntünk!
Szólj hozzá!
Felnézzek a kék égre..
..s lezuhanok a mélybe.
Kinyújtom kezem, nem nyúl senki érte
egyedül vagyok, félve.
Zuhanok-zuhanok a mélybe,
egyre jobban félve.
kiabálok, ordítok segítséget remélve,
de senki nem hallja, mert itt vagyok a mélybe.
Segíts nekem..
légy velem...
mert fogva tart e verem.
Kezed nyújtod nekem...
fogod a kezem..
... már nem tart fogva a verem,
elhagy a félelem..
s így boldog lehetsz velem.
Szólj hozzá!
Egyetlen gyermekem,
Te vagy nekem.
Tőled mindig boldog a lelkem.
Te vagy kit feltétel nélkül szeretek s szerettem.
Bármit eddig,mit az életben elértem,
nem muszájból, de érted tettem.
Minden gondodat, ha kell megértem,
ha segíteni tudtam boldog lettem!
Látom felnőttél,
magadtól el nem löktél.
Ma ez a nap a Tied,
megszülettél, meg ne ijedj!
Itt vagyok veled még élek,
hosszú életet remélek.
Az évek unokákról regélnek,
majd térdemen ülnek s mesélnek!
Boldog vagyok -e napon,
hogy itt ünnepelhetek veled a születésnapodon!
3 komment
Eljött az este, pihenek,
rátok gondolok kedvesek,
mely sokat köszönhetnek
a férfiak nektek
Gyereket neveltek
bennünket mindig elviseltek
Boldogok vagyunk, hogy veletek élhetünk,
S most Nőnap alkalmából köszönthetünk!
2 komment
Felébredtem,reggel vagyon,
fáj itt belül nagyon.
kívánom ,hogy-e fájdalom elhagyjon,
s Nekem Ő itt maradjon.
Hiába kívánom..
Ő nem akar több lenni csak a barátom,
így marad Ő egy álom.
Titokban még most is Őt várom!
Rád vágyom,
rólad álmodom,
Nem,nem haragszom,veszem a kabátom ,
a boldogságom Neked hagyom,"barátom"
Elindulok szabadon,
emléked mindig velem vagyon.
Szomorúságom tengernyi,fáj nagyon,
kívánom a mosoly Téged soha el ne hagyjon!
Szólj hozzá!
Volt egy fiú s egy lány,egy házban laktak,.Naponta elmentek egymás mellett,még egy szép májusi napon "meglátták"egymást.Minden alkalommal mikkor "véletlenül" találkoztak mindkettőjük szíve a torkukban dobogott,s igyekeztek úgy tenni a dolgukat,hogy össze fussanak,s ez naponta többször is így történt.Telt múlt az idő s a fiú azt vette észre,hogy lány nem igazán szeretné ha tovább lépne erről a szintről a kapcsolatuk.Ha közeledni próbált hozzá,a lány elhárította a közeledését, s "mint a csiga bemenekült a házába.".A fiú,nem volt erőszakos,így nem erőltette a dolgot tovább ,de a szerelme nem hunyt ki.Aztán egy (számára) szomorú napon észre vette a lányt egy másik fiúval,össze szorult a szíve,de elhessegette a féltékenység dühét magától,s úgy gondolta ha most boldog a lány akkor megpróbál együtt örülni vele.Telt múlt az idő a fiú szerelme szereteté szelídült ,a lánnyal nem találkoztak csak néha-néha s akkor is csak pár rövidke mondatot váltottak.
A fiú telefonja egy napon megcsörrent a lány hívta(a fiú szíve ismét a torkában dobogott s össze szorult a gyomra)találkozót kért,a fiú boldogan bele egyezett.Együtt ebédeltek s közben beszélgetek,utána sétáltak egy nagyot ,majd felmentek a lányhoz,úgy döntöttek megnéznek egy filmet...közben beszélgettek egyre inkább nem a filmre figyeltek,ültek egymás mellet a kanapén,majd végig nyúltak rajta ,kedvesen civódtak s a fiú szerette volna megcsókolni a lányt,de az elfordította minden alkalommal a fejét s szorosra zárta a száját,ugyan akkor szorosan a fiúhoz bujt élvezte annak közelségét.A fiú nem vesztette el a türelmét s most megpróbált úrrá lenni a helyzeten,ismét beszélgetni kezdtek,s a lány lassan feloldódott ...elmondta ,hogy Ő szereti a fiút s örömet okoz Neki minden pillanat mikkor vele lehet,de nem akar "komolyabb" kapcsolatot vele,mert fél attól,,ha nem úgy alakulnak a dolgok,ahogy szeretné,akkor a fiú meg utálja s így elveszti teljesen őt.
A fiú ahogy hallgatta a lányt eltört valami benne...csalódott volt s nem értette,hogy lehet ennyire kishitű a másik ,s nem bízik benne még most sem ilyen hosszú idő után sem.Hiszen Ő már bizonyította hűségét s szeretetét.Most már nem próbálta megcsókolni a lányt,s már nem akart szeretkezni vele,mert érezte rajta nem önként adná neki magát.S így olyan volna mintha az eddigi érzéseit a sárba dobná.Fel kelt lány mellöl s szép lassan elköszönt búcsúzóul arcon csókolta s szomorúan elindult haza az éjszakában,s arcán végig futó könnyek közt ,úgy döntött lezárja élete e szakaszát,s most már elkezdi élni a "saját" életét.
3 komment
Hiányzol, s ez hihetetlen,
Búj elő menten..
Napok óta nem látlak...kereslek hevesen,
Búj elő menten..!
S ez lyukat üt a lelkemen.
Búj elő menten..!
Egy gondolaton mélázok, át a perceken
Búj elő menten..!
Hiányzom -e neked kedvesem..?
Búj elő menten..!
Kérlek, ne tedd, ezt velem
Búj elő menten..!
Játszunk most ketten..?
Búj elő meneten..!
Elfáradtunk, szívünk szaporán dobbanva megszeppen,
Elő bújt menten…
Itt leülünk, megpihenünk ketten...
Szólj hozzá!
Te vagy az én legjobb Fanom
a legtöbb lájkot tőled kapom.
a Jóisten nekem megtartson,
a sors Veled arcul nem csapjon
Lájkolsz s csak lájkolsz
de ,engem nem ezzel bájolsz.
Kérlek, vedd, lakatott számról mellyel zárolsz,
had mondjam, el mit itt messze szívembe tárolsz.
Nem tudsz róla...?,De sejted..
s ezzel szívem jégbe rejted.
Lágyan vedd kezedbe szívemet, így felmelegítheted,
De, vigyázz könnyen összetörheted!
Lángra gyújtótál, égek, belül égek..
s még mindig csak reményben élek.
Ne félj, meg nem égetlek,
ahhoz túlságosan féltelek.
Szólj hozzá!
Mióta ismerlek, nem tudom mi a próza
"Ismerlek"!..s ez a versek számát sokszorozza
Pedig csak rám mosolygott a múzsa,
s nem hagyott ajkáról nyomot homlokomon a rúzsa.
Rímet faragok nem eleget
Legyen, a hely kert vagy kerevet
Néha elküldök egyet-egyet,
egy szépet, egy kedveset
Kérlek, olvasd rendesen,
lassan figyelmesen...
Ha nem tesztet, korholj csendesen,
Ha igen.. dicsérj lelkesen!
Vigyázz csalok ám,
ezért néha szólj rám!
Minden vers Neked szól,
elmondja, hogy az írója Rólad mit gondol,
Talán ez szívedet lágyítja,
s figyelmed rám irányítja.
Én ilyet régen nem tettem,
a prózáról is letettem...
Ha fogalmaznom kellett hebegtem
a végeredménytől remegtem.
Most itt ülök s verset írok csendesen,
Csendesen s nem hevesen…
de azért lelkesen.
Fogad hát őket tőlem szívesen!