Ülök a széken, potyog a könnyem,
a versem, nem írom most könnyen
Ülök összegyűrten…
..tán megőrültem..?
Fáj itt belül őrülten!
S, egyre folyik könnyem,
ezt a súlyt nem hordom könnyen.
Nem, nem, meg nem őrültem..
..csak szeretlek szörnyen.
Fáj itt belül őrülten!
Segíts, hogy ne folyón a könnyem,
s tudom, ez nem kerül sokba szörnyen.
Egy szóval is meg tudod tenni könnyen.
s még szeretni sem kell, csak kicsit, s nem szörnyen,
S láss csodát, meg áll a könnyem!
Ígérem, ha már nem folyik a könnyem,
a versem, nem lesz szomorú ily szörnyen.
A papíron szalad majd tollam könnyen,
s vidám perceket okozok, Neked bőven.
Arcodra a mosolyt sűrűn kapod Tőlem.
