Te vagy a napom,
a fényt tőled kapom,
mint a hold, fényedben mártózom.

Jaj de mi lesz, ha nem lesz napom,
a fényt már nem kapom,
örök lesz az alkonyom..

Most még rímeket kergetek
ihletet belőled meritek,
a papira betűket kerítek.

Ha fényed nem ér, utam sötétben folytatom,
emléked vezet utamon,
s fényedet kutatom.

Lényed érződik, minden gondolatomon
látszik a sorokon,
s ott marad örökre a papírlapokon.

Feledni Téged nincs okom,
ezt megtenni nem tudom,
s nem is akarom!