Mióta ismerlek, nem tudom mi a próza
"Ismerlek"!..s ez a versek számát sokszorozza
Pedig csak rám mosolygott a múzsa,
s nem hagyott ajkáról nyomot homlokomon a rúzsa.
Rímet faragok nem eleget
Legyen, a hely kert vagy kerevet
Néha elküldök egyet-egyet,
egy szépet, egy kedveset
Kérlek, olvasd rendesen,
lassan figyelmesen...
Ha nem tesztet, korholj csendesen,
Ha igen.. dicsérj lelkesen!
Vigyázz csalok ám,
ezért néha szólj rám!
Minden vers Neked szól,
elmondja, hogy az írója Rólad mit gondol,
Talán ez szívedet lágyítja,
s figyelmed rám irányítja.
Én ilyet régen nem tettem,
a prózáról is letettem...
Ha fogalmaznom kellett hebegtem
a végeredménytől remegtem.
Most itt ülök s verset írok csendesen,
Csendesen s nem hevesen…
de azért lelkesen.
Fogad hát őket tőlem szívesen!
