Egy sem olyan, mint Ő,
a mosolya magaslatokba repítő.
Imádom, mikkor szája szavakat sző.
A jó kedv mindig vele jő
lénye csodálatosan szédítő.
Tettre késztet Ő.
Ha magával ragad,
eláll a szavad.
Menned kell, ha nem is akartad.
Hatására rímbe szedem a szavakat,
s nem kell hozzá nagy akarat,
S, tőlük mások a szava is elakad.
Nem, nem, Ő adta a versíráshoz a tudást,
de személye tett rám nagy hatást.
Ért tőle egy kis varázs, s nem tett semmi mást.
Ő az Én múzsám,
így van ez, bizony ám..
Büszke vagyok rá, nagyon ám!
