Találkoztunk, az idő sebesen pereg,
Szívem, mint kézben tartott riadt madár, remeg.
Esik az eső, csepereg, néha meg-megered,
még is gyönyörű a nap, mert találkoztam veled.
Ülök, az asztalnál sok szépet mondok Neked,
S látom a mosolygó arcod, s csillogó szemed.
Kávézunk, s csevegünk,
s nem nagyon van ebből elegünk.
S közben hosszasan szemezünk,
néha halkan nevetünk.
Hallgatlak csendben,
s látom tűz lobog a szemedben.
Boldog vagyok, itt vagy velem,
talán most nem is kell több Nekem.
Szavaid szólnak szépen, nem hevesen, de kedvesen,
érzem, bizalmat még Tőled nem kaptam kedvesem.
Kérlek, adj nekem bizalmat,
ha valaha visszaélek vele, ne ismerj irgalmat.
Köszönöm neked, ezt a pár szép órát,
most kicsit a boldogság vezette a költő tollát.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://veversek.blog.hu/api/trackback/id/tr722755022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.