El akarlak engedni,
most is hallom a hangod,önfeledten nevetni.
Szeretném mosolyod,az emlékezés fátylával elfedni.
Nem tudok még mást szeretni,
még most is hallom a hangod nevetni.
Én még most,nem tudok ilyet tenni.
Hiába igyekszem mosolyod elfedni,
az idő szele a fátylat fellebbenti..
... nem is akarlak téged feledni..
Belül a szívemben foglak őrizni,
talán így eltudlak engedni.
az idő,sebem segíti behegedni.
S ha az idő szele majd a fátylat újra fellebbenti,
már nem fogok fájdalmasan rajtad merengeni.
Szépen, csendben,csak Rád emlékezni.
még mindig szeretlek, meg nem bántam,
végre mélyen magamba láttam...
..s ettől a világhoz egész másképp álltam.
Azt hiszem, ettől jobb emberé váltam!
